Ami bàrmi lehet, bemozdult vagy fókusztévesztett vagy máshogy “életlen.”

Mint ahogy sok más is, a fotográfiai életlenség is egy tágabb fogalom, több megközelítése is lehet. Kezdjük talán a leggyakoribbal, ami sokszor nem rajtunk múlik, a defókusszal. Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz Hókuszdepókuszról? Persze, hogy hallottál. Nah, ők itt a képemen Mr.&Mrs. Jelen esetben a gépem úgy gondolta, önálló életre kel, és sokkal jobban érdekelte a kerítés szerkezeti felépítése mint a modelljeim. Fogadjuk ezt el tőle, lehet éppen építkezne.

Viszont attól, hogy ezt a képet fekete-fehérbe konvertáltam, még nem lett belőle egy művészeti alkotás. (Akkor se ha sokszor azt hisszük majd ez megmenti a menthetetlent is…)  Változatlan fotográfiai hulladék. A Wrong Photos csoportban max jókat nevettünk rajta, de másra nem jó, szóval ezt a fajta, és ilyen mértékű defókuszt hanyagoljuk. Ellenben ennek is van egy emészthető szintje ami esetlegesen hozzáad a kép hangulatához, de ott azért a téma maradjon még kivehető, és általában akkor sül el jól, ha az előtér marad éles. Mielőtt felhasználnánk előtte mérlegeljünk a képünk megfelel-e még a publikálásra vagy inkább a lomtárba kéne, hogy a helyet foglalja. Természetesen az megint más tészta mikor direkt játszunk a fókusszal, és állítjuk az élességet máshova, de ez jobb esetben egyértelműen látszik a végterméken, nem úgy mint az ifjú párnál. 

Jöjjön akkor a bemozdult kategória, azon belül megkülönböztetjük a teljes kép bemozdulását, vagy csak a mozgásban lévő téma bemozdulását. Az elsőre jó példa lehet  az erdős képem. Itt direkt! egy lassabb záridő mellett, fel-le mozgattam a gépet, így lehet elérni ezt a hatást. Itt a cél szentesítette az eszközt, nagyon jó képeket lehet vele csinálni.  Viszont van amikor véletlen mozdul be az egész kép, rosszul megválasztott záridő miatt, ami valljuk be őszintén, nem azt mondom, hogy soha, de jellemzően nem néz ki túl jól, és elég egyértelműen látszik rajtuk, hogy ezt bizony elcsesztük, és nem a művészi vénánk tört belőlünk elő.

Aztán jöjjön a fotográfiai szempontból talán a legszebb bemozdulás, mikor csak a mozgásban lévő alany, tárgy az ami bemozdult. Lehet ez egy teljes ember, vagy csak egy kendő, vagy haj amit fúj a szél. Ezzel a módszerrel lehet allóképbe életet, dinamikát vinni. Előszeretettel alkalmazzuk, nem véletlen. Viszont ezek a képek akkor „helyesek” ha amúgy mégis élesek, vagy a bemozdulás mellé a fókusz a helyén van, illetve a kép nem tér el felvétel közben a síkjából. Nem lesz az összhatásunk kusza, a mozgást akarjuk csak szemléltetni. Ebben egyébként egy állvány és egy vaku amit mondjuk második redőnyzárra szinkronizálunk nagyon jó barátunk lehet, itt a mozgás „bemozdul”, de az expo végén a fényvillanás megfagyasztja a témát és éles lesz. Marha jó szórakozás, aki teheti próbálgassa. Érdekes bemozdulásokat lehet elérni még többszörös expóval is. Itt valójában a képek külön-külön élesek, de egymásra rakva furcsa bemozdult hatást tudnak kelteni. Megemlíteném még a svenkelést is. Ezt jellemzően gyorsan mozgó járműveknél és sportfotózásban alkalmazzák. Itt a téma követésével lehet elérni a mozgás szemléltetését azzal, hogy ellentétben az előző példával, itt a mozgásban lévő téma az éles a háttér pedig elmosott. Nem a legkönnyebb technika mert igazán ez is akkor lesz a legjobb ha ami mozog tűéles, a háttér pedig kellően mosott, így tud belőle kiemelkedi mozgó alanyunk tökéletesen. Szóval egy szó mint száz, nagyon sokféleképpen lehet ezt az egyébként kreatív témát körbejárni.