Az új évet volt szerencsém Mauritiuson tölteni. És mint minden utazásom alkalmával az elsődleges szempontom mindig a helyi, nekem tetsző épületek levadászása. Mauritiuson a tömegközlekedés szépen fogalmazva nem különösebben kiépített, így taxival kellett menni 50 km-t a szállodából. Illetve az se volt mindegy, melyik napra is próbálom ezt leszervezni, mert kb. a világ összes vallása képviselteti magát azon a tenyérnyi kis szigeten, szóval szinte minden zárva van vagy senki nem dolgozik már az új év első hetében. Így hát december 31-e szilveszter napja maradt az egyetlen olyan nap mikor ezt a magán mutatványt meg tudtam ugrani. 

Mauritius időjárása kb. méterenként és percenként is képes változni, és ha esik is az eső az ott ilyenkor kb 10 perc. Kivéve akkor, aznap abban az 1 órában mikor én eljutottam a hőn áhított épületemhez. Mert bizony akkor végig ömlött. De hát nincs az a szenvedélyes fotós akit egy kis monszun visszatartana, legalábbis engem biztosan nem. A Canon meg már többször bizonyította, hogy az időjárás álló címke nem csak süket marketing duma, hanem valóban kibírják az esőt. Innen is üdvözlöm őket! Azt pedig már akkor tudtam, hogy ma nekem itt szép fények biztosan nem lesznek. De hát ugye hozott meg megnyert anyagból dolgozunk, szóval abból kell kihozni a maximumot ami jut. Nem baj, nyugtáztam, hogy legalább gyakorlom a fine art kidolgozást. Eljutni a bankhoz se volt egyszerű, lévén, hogy ahol kitett a taxi az kicsit messzebb volt. Zebra nincs, ott ahol át akar menni a gyalogos az úton felteszi a kezét, hogy akkor ő most jön. Percekig álltam hümmögve egy forgalmas 4 sávos út előtt, hogy ezt akkor most, hogy fogom abszolváln mire egy helyi lakostól ellestem ezt a megoldást.

Eljutottam végre a bankhoz. Körbe kerítés, nagykapu sorompóval a bejárat. Szétnéztem aztán váll rántva besétáltam, lesz ami lesz alapon. Max ellövöm a buta nő hülye turista kártyám. Nyilván rögtön célba vettem a domb tetején álló objektumom, felsétálva a füves területre, és nyugtázva, hogy ezt most kb. oldalanként 10 kamera figyeli. Sejtettem, hogy sokáig nem hagynak itt szórakozni, szóval rögtön el is kezdtem fotózni, közben annyira esett már az eső is, hogy kénytelen voltam behúzódni egy kicsit fedezékbe. Szerencsére addigra már majdnem le is fotóztam mindent amit szerettem volna, mert természetesen megjelent egy kb. 2 méter magas néger biztonsági őr és kicsit csodálkozva de mosolyogva nézett rám, hogy én mit is csinálok itt, mert, hogy lehet nem egyértelmű számomra de ez itt egy bank aminek a területére nem lehet csak úgy besétálni. Tényleg? Elővettem a kártyám, bejött most is mint mindig, majd kedvesen kijjebb tessékeltek. Még azért gyorsan megmutattam neki, hogy tényleg fotós vagyok és nem ipari kém, mielőtt még rám hívja a helyi szerveket. Szép lett volna a szilvesztert egy mauritiusi fogdában tölteni.